Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,de így igaz,

Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek;

bent maga ura, aki rab volt odakint,

és nem tudok örülni,

csak a magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak szeretnél,

teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku:

nékem más kell már:

Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja minden egyéb;

én többet kérek:

azt, hogy sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg és fáradt vagyok;

kívánlak így is, meglehet,

de a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást elcsitíthass, már nem tudok mást:

mutasd meg a teljes alázat és áldozat örömét

és

hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy.
Meg míg kell csak egy árva perc,

külön,

neked,

míg magadra gondolni mersz,

míg sajnálod életedet,

Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan

Halott és akarattalan:

Addig nem vagy a többieknél

Se jobb, se több,

Addig idegen is lehetnél,

Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

Még jó lehet

Törvényen kívűl, mint az állat,

Olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

Ne élj, mikor nem akarom;

Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

Börtönt

ne lásd

És én majd elvégzem magamban,

Hogy zsarnokságom megbocsásd.