Végy egy dobozt.
Egy cipődoboz-jellegű dobozt.
Tedd bele a tegnapot, tedd rá a tetejét.
Pakold a mát, minden apró morzsáját.
A jövődből azt, ami belefér.
De ne hagyd szabadon, ne érje a tér...
Engedd, dolgozzon, keveredjen,
ne nyisd ki, el ne rebbenjen.
Hagyd, hogy hasson, győzzék egymást.
Legyen szín-, illat-, hangkavalkád.
Csak ne lásd.
Ne hagyd, hogy fájjon.
Ma így látszik, holnap már úgy...
Ma simogat, holnap már nyúz.
Annyiszor megfogadtam,
azt hittem, tanultam.
Annyiszor elrohantam,
sohasem maradtam....
Mégis mindig előröl kezdem én,
ott ülök a cipős doboz tetején.
(Somebody)
5 megjegyzés:
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem állatira tetszik ez a vers.:-)
Nekem is!! :)
Jó bizony! :)
Köszönöm:))) /me elpirult.
Ne pirulj, tényleg nagyon jó és szép. Még az én nagyon kritikus "fejemet" és lelkemet is megfogta. Köszönöm.
Megjegyzés küldése