Rejtelmek

FLÓRA
2
Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebújtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

1937

Arany János: Ének a Pesti Ligetben (részlet)

"...El is megyek tán nem sokára,
Hírnév, dicsőség nem maraszt,
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Itt is megtanultam azt.
Nyerd bár világi életedben
Ég és föld minden koszorúit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sírkő rád olvas: Fuit."

http://www.fuit.hu/

Védd magad

... a szemedből nehezen olvasok...




Csak nézlek ne félj, meg sem érintelek,
Gondolkodom, semmi mást nem teszek.
Nem tudom ki vagy és holnap kivé leszel,
féljek vagy ne: ez érdekel.

Veszélyes idők, miért ég a szemed?
Barát vagy ellenség, ma mindkettő lehetsz,
Védd magad, védd! Hisz te sem tudhatod,
Hogy én, vajon én melyik vagyok.

Velem vagy talán, vagy ellenem?
Hogyan kell eltalálnom?
A szemedből nehezen olvasok,
Más vajon mit csinál?

Innen az út túl sokfelé vezet,
Bármit akarsz, még minden lehet,
Holnaptól már nincs visszaút.

Velem vagy talán, vagy ellenem?
Hogyan kell eltalálnom?
A szemedből nehezen olvasok,
Más vajon mit csinál?

József Attila...meg én. :)

József Attila:


Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

----------------------------------

Boldogságot mindenkinek!

Alvin és a mókusok : 21 múltam - dalszöveg

21 múltam, érzem, lassan elindultam
Nem tudom, hová tartok, és azt sem, hogy eddig hova jutottam
Mert valaki néha fogja a kezem és valaki csak egyszerűen hátba rúg
Haladok előre, amerre tart az út

21 múltam, itt állok mérgesen és felindultan
Sehol egy állás, pedig éveken át ezért tanultam
Átlagember legyek minimálbérrel, vagy pénzéhes és elvakult?
Haladok előre, amerre tart az út

Egész életemben vártam, hogy jöjjön végre már
Hogy jöjjön végre a változás
Mert úgy érzem, ezt így nem bírom soká

21 múltam, teljesen kész vagyok, pedig droghoz sem nyúltam
Hová tűnt az az eszme, amihez éveken át úgy ragaszkodtam?
Szembenéztem önmagammal, dobtam neki mentőmellényt, vízbe fúlt
De én csak haladok előre, amerre tart az út
Haladok előre, amerre tart az út
Haladok előre, amerre tart az út

A mi hazánk

Ima a gyermekekért

Szabó Lőrinc
Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

Havasi Attila: Dal a Rézfaszú Bagolyról

Mint iskolás, ha bepisilt,
az erdő oly komoly.
Az arcán ott a félelem:
tudja: ezen az éjjelen
vért szomjúhozva megjelen
a Rézfaszú Bagoly.

A szeme éles, s karma is:
kire lecsap, fogoly.
Mert gúzsbakötve elviszi,
egy nagy hordóba beteszi,
s vasárnap délre megeszi
a Rézfaszú Bagoly.

Mielőtt vére kibuzog,
s a nagy hordóba foly,
dolgozni kényszerűl a rab:
eloldja őt, tüzet rakat,
s faragtat véle nyársakat
a Rézfaszú Bagoly.

S minden vasárnap égre száll
a vészes füstgomoly:
mutatja, hogy a máglya fűl,
s ebédje míg pirosra sül,
a vért szörtyölve körben ül
a Rézfaszú Bagoly.

Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött

Karácsonytól egész Nagypéntekig

Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.

(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)

Hű zöldje végül mégis elkopott

Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.

Éreztem: nálam tovább nem marad

Nem bírja lelki szárazságomat,

S egy durvább illetésre szertehull.

.

De nem ily halált szántam én neki.

A kemencében énekelt a tűz,

Zsoltároztak a lángok lelkei.

A száraz ágat helyéről levettem,

Vigyázva, ahogy halottat viszünk,

– S a tüzes kemencébe bevetettem.

Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.

.

Erdők nagyságos tömjén-illata

Elborította rögtön a szobát.

A száraz ágból kiröppent a lélek,

Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek,

És hittem én is: hátha mégis élek…

.

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta

Barkáját kedves kéz által nekem,

Hogy a szent főnek új dísze legyen.

Az ólomszínű éji ég alatt

Langyos, ébresztő áramlat haladt,

És gyermekkorom ölén, a hegyen

Rügyet bontott a borostyánbokor.