Somebody - először

Köszönöm, hogy én is köztetek lehetek. Nagyon kedvelem a közös blogokat, mindig is izgalomba hozott. Érzem, hogy jó lesz itt.:))) Koszönöm neked, Csi.

Egyelőre saját verseimet szeretném megosztani veletek, és kívánok mindannyiunknak kellemes alkotást!

Ballada az elfogadásról

(Villon hangvételében)

Uram, nézd, tehetetlen vagyok,
annyi mindent akartam, alig kapok...
nem néztem, ki honnan jött, merre tart,
bálványként imádtam, aki akart.
Keveset? Sokat? Nem is tudom
néhányan csüngtek az ajkamon...
de mindig mást kerestem, örökké,
szállni akartam a felhők fölé.
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban.

Uram, tudom, lehetne másképp
tehetnék valamit az életemért,
de már nem akarok, most már vége,
sosem tudtam mit kezdeni véle,
hiába küldtél üzenetet,
alig hallottam meg, mindig elreppent...
magamhoz térhettem volna hamar,
de csak NŐ voltam, ki álmot akar!
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban.

Uram, most itt állok, meztelen,
levetkőztem végül, nagyon kelletlen...
Mégis megtettem, kitárulkoztam,
immár ezredszer. Sosem tanultam!!!
Sosem tanultam a "bajból" én,
mert nem vagyok más, csak egyszerűen én.
dallamok, képek, ízek és szagok,
és végül is vagyok, aki vagyok.
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban.

Ajánlás

Herceg, várbéli úrfi, kezedbe teszem
a sorsot, ezt talán magad is ismered,
az elfogadás, az mindennél többet ér,
tudod, nem vagyok más, csak egyszerűen... én

(Somebody)