Kardos Csongor
Valamikor régen
Szárnyaim verdesnek, mint
csapdába került galambé.
Szeretném kitárni az életem
és kidobni a köpenyem,
hogy elkapja a szél.
Mindent elégetnék
és anyaszült meztelen
kuporognék egy hideg sarokban.
Csak egyetlen papírfecnit ne vegyetek el tőlem!
Mert arra egyszer
-talán már nem is emlékszel-
azt írtad, hogy szeretsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése