Quimby : Autó egy szerpentinen - dalszöveg

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Lord-Érzés

Énekek éneke

Elizabeth Barrett-Browning

NEHÉZ SZIVEM

Nehéz szivem föltartom néma búban,
mint egykor Elektra a gyászos urnát,
szemedbe nézek, és a hamu halmát
lábadhoz öntöm. Nézd hát, mennyi bú van,

nézd, mennyi kín gyült bennem rejtve dombbá,
s hogy ízzik még a vad zsarát pirossa
a szürke hamun át. Ha rátaposna
a talpad és kioltaná korommá,

jó lenne tán... De ha te álmodozva
vársz vélem itt, amíg a port a szél
föl nem lobbantja... akkor a babér

homlokodon, Szerelmem, meg nem óvja
fürteidet a sistergő parázs
marásától. Lépj arrább! Menj! Vigyázz!

(Kardos László)

József Attila:
Tavasz van! Gyönyörű!




Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik

mezei szagokkal a tavaszi szél.



Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,

friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.

Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!

Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!



Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!

Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!

Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -

a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

Tengeróceán

"Milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár,

van egy folyó a számunkra.

És valaki - egy apa, egy szerető, valaki - képes kézen fogni

és keresni egy folyót - elképzelni, kitalálni -,

és rábízni a sodrására,

egyetlen könnyed szóval,

isten veled."

Nagy Ferenc : Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
S amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Tavasz gomb

Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít s fütyül bolondul,
a rügyek apró rajzfilmgyárak:
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent,
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering,
bámulok a kertben ösztövér
apadó hitemmel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:
jól van, Isten, kapsz egy libacombot

/Csukás István/

Azt hittem...

Azt hittem

Kiapadt már a forrás

Álom marad a hajózás

Mind, ami számított volna

Nincs se szél, se vitorla

Azt hittem

Nincs fegyver a harchoz

Bátorság a kalandhoz

Nem jut idő magamra

Senki nem tölt bort a poharamba

Akartam, hogy véget érjen

Túl sok volt már a jóból

Nekem minden sikerült

Nem sírok, mert én akartam

Érdemeltem, amit kaptam

Minden a helyére került

Azt hittem

Régen átment a kedves az utcán

Hogy nem leszek soha szerelmes most már

Hogy nincsen időm semi másra

Csak a pisztoly csövét nyomni a számba

Csak bekötött szemmel állni a falhoz

Csak imádkozni az őrangyalomhoz

Mondani, hogy persze, meg hátha

Lesz még idő a holnaputánra

Mindig a sor végére állni

Egy régen elment buszra várni

Enni, aludni és nézni az égre

Könyörögni, hogy legyen vége már

Egyszerűen nem tudom

Hogy mitől változott meg minden

Nekem minden sikerült

Tizenkilencre lapot kérek

Nem blöffölök és nem is félek

A végén minden kiderül

Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. május

/József Attila/

Halász Judit : Minden felnőtt volt egyszer gyerek - dalszöveg

Pár éve még, vagy régebben talán,
a nézőtéren ült egy fiú, és egy kisleány.
Még nem ismerték egymást,
csak hallgatták a dalt és néhány sor
a kis szívükben nagy vihart kavart.
Mert arról szólt a dal, hogy eljön az idő,
amikor majd minden rossz gyerek nagyra nő.
S ha nem tanulja meg, hol van a határ,
romba dönt majd mindent, ami körülötte áll.

Minden felnőtt volt egyszer gyerek,
s felnő majd az új gyerek sereg.
Többet, jobban törődjetek velünk,
mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk.
Ha nem neveltek jól, akkor majd rosszabbak leszünk.

Felnőtt ma már, a kisfiú, s a lány.
Láthattad őket egymás oldalán.
Színházba járnak, és könnyen meglehet,
hogy mellettük ül, néhány új kisgyerek.
És itt vannak ők, sokat megélt szülők,
kik mindig elmesélik, miként volt azelőtt.
Remélem tudják ma már, hogy hol van a határ,
hol minden józan ember bölcsen megáll.

Csernus doktor 10 szabálya

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Most (tavasz)

(bár Most a címe,de egy évvel ezelőtt írtam - azóta sem lettem ügyesebb,szóval ez sem jó kifogás:D)

"A szomjúságot ha belém oltottad,ne hagyj meghalnom,innom adj... magad"

Most megelevenedik az élet: pezsgő forrásvízként folyik végig rajtam. Körülölel a levegő.
Bársonyos, langyos, tavaszillatú levegő.
Megrészegít.
Most sugárzik a föld a lábam alatt, forróvá csókolta a Nap. Homok pereg meztelen lábujjaim között, zsenge, szemtelen fűszálak csiklandozzák talpamat, pedig betonon állok, városdzsungelben.
Megbolondít.
Most felragyog a Nap, beleszédül a Hold is, végigcirógatja az arcom, végigperzseli a hátam. Most nappal van, vagy éjszaka?
Elakad a lélegzetem is.
Most vadóc angyalok száguldanak végig a kihalt utcákon: hullócsillagokkal labdáznak. Csillag-morzsák szikráznak körülöttem.
Elveszi a józan eszem.
Most minden illat életre kel, feltündököl, énekel, ahogy gyorsuló szívveréssel mélyet lélegzem. Még mélyebben....
Megőrjít.
Most a semmiből támadt szellő nevetve körbetáncol, belekócol a hajamba, végigsuttog a nyakamon.
Beleremegek.

Fények, hangok, illatok, érintések, mesék, színek, ízek, vágyak kergetőznek körülöttem.

Pedig csak... eszembe jutottál.

blogról

Szuperhíró szólt, hogy nem tud írni, mert azt írja ki neki, hogy nincs jogosultsága. Újra meghívtam, remélem ezzel megoldódik, mert Szöszimöszi nélkül nem olyan a verselés. :)
Ha bárkinek van még ilyes problémája, az írjon nyugodtan kommentben, vagy küldjön egy e-mailt.
Köszi! :)

József Attila: A Dunánál (részlet)

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.


Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

Asszociáció Orange Green-re

KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

József Attila

Csak mutatóba, ha nem ismernéd

A harmadik emeletre

Szobám: a harmadik emelet
S aki szeret,
Gondolja meg, mert hosszú az út,
Mert rossz, hazug,
Aki tagad.

Drágám, te ne erőltesd magad:
Az áldozat
Sokkal több, mint három emelet
S hogyha veled
Találkozom:
Én az egész valómat hozom
S nem átkozom,
Aki csupán félig jön ide,
Mert nincs hite:
Ne jöjj ide.

-Ady-