Elizabeth Barrett-Browning
NEHÉZ SZIVEM
Nehéz szivem föltartom néma búban,
mint egykor Elektra a gyászos urnát,
szemedbe nézek, és a hamu halmát
lábadhoz öntöm. Nézd hát, mennyi bú van,
nézd, mennyi kín gyült bennem rejtve dombbá,
s hogy ízzik még a vad zsarát pirossa
a szürke hamun át. Ha rátaposna
a talpad és kioltaná korommá,
jó lenne tán... De ha te álmodozva
vársz vélem itt, amíg a port a szél
föl nem lobbantja... akkor a babér
homlokodon, Szerelmem, meg nem óvja
fürteidet a sistergő parázs
marásától. Lépj arrább! Menj! Vigyázz!
(Kardos László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése