2010. március 15., hétfő

Azt hittem...



Azt hittem
Kiapadt már a forrás
Álom marad a hajózás
Mind, ami számított volna
Nincs se szél, se vitorla

Azt hittem
Nincs fegyver a harchoz
Bátorság a kalandhoz
Nem jut idő magamra
Senki nem tölt bort a poharamba

Akartam, hogy véget érjen
Túl sok volt már a jóból
Nekem minden sikerült

Nem sírok, mert én akartam
Érdemeltem, amit kaptam
Minden a helyére került

Azt hittem
Régen átment a kedves az utcán
Hogy nem leszek soha szerelmes most már
Hogy nincsen időm semi másra
Csak a pisztoly csövét nyomni a számba

Csak bekötött szemmel állni a falhoz
Csak imádkozni az őrangyalomhoz
Mondani, hogy persze, meg hátha
Lesz még idő a holnaputánra

Mindig a sor végére állni
Egy régen elment buszra várni
Enni, aludni és nézni az égre
Könyörögni, hogy legyen vége már

Egyszerűen nem tudom
Hogy mitől változott meg minden
Nekem minden sikerült

Tizenkilencre lapot kérek
Nem blöffölök és nem is félek
A végén minden kiderül

Nincsenek megjegyzések: