XCVIII
Távol telt tőled tavaszom, midőn
A pettyekkel tündöklő Április
Ifjúságot lehelt szét a mezőn,
Hogy táncolt még a vén Szaturnusz is.
De sem a víg madárfütty, sem a tarka
És jószagú ezerféle virág
Nem vett bizony rá semmi nyári dalra
S szedetlen maradt a sok büszke ág.
Nem csodáltam a hó-liliomot
S a rózsa szirmán a mély karmazsint;
Drágák voltak, édesek, gazdagok,
Örök mintád utánzatai mind.
Nélküled mégis tél volt mindenütt:
Mint árnyaddal játszottam velük.
/Shakespeare/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése