Úgy megnőttél. szinte félek
Amikor még piciny voltál,
Olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél
mindig messzebb,
messzebb mentél,először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig - alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te föl felé,
mint a napfény maga felé.
Fát, virágot, lombos ágat,
fölemeled az anyádat.
/Várnai Zseni/
Versek, kedvencek, olvasmányos élmények azoktól az emberektől, akik nethonban csatlakoztak hozzám. Ja, és tőlem.
2011. június 21., kedd
Úgy megnőttél, szinte félek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése