2010. május 20., csütörtök

Nincs címe

Volt egyszer egy ember, aki az egyik közel-keleti város bejáratánál található oázis szélén üldögélt. Egy fiatalember odament hozzá és azt mondta:
- Soha nem jártam még erre! Milyen emberek laknak itt?
Az öreg egy kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak a város lakói, ahonnan jöttél?
- Önzőek és rosszak. Ezért örültem, hogy eljövök onnan.
- Ennek a városnak is ilyen lakói vannak - válaszolta az öreg.
Nem sokkal később egy másik fiatalember ment oda az öreghez és ugyanazt kérdezte tőle.
- Éppen most érkeztem ide. Milyenek a város lakói?
Az ember megint ugyanazzal a kérdéssel válaszolt:
- Milyenek voltak a város lakói, ahonnan jöttél?
- Jók, nagylelkűek, vendégszeretők és őszinték. Sok barátom volt és nehéz volt otthagynom őket.
- Ennek a városnak is ilyenek a lakói - válaszolta az öreg.
Egy kereskedő, aki épp akkor vitte a tevéit az itatóhoz, hallotta mindkét beszélgetést és amikor a második fiatalember is elment, szemrehányó szavakkal fordult az öreghez:
- Hogyan tudsz két ennyire különböző választ adni ugyanarra a kérdésre?
- Fiam - válaszolta az öreg -, mindenki a saját világát hordozza a szívében. Aki korábban sem találkozott semmi jóval, az itt sem fogja meglelni azt. És akinek máshol sok barátja volt, az itt is hűséges társakra fog találni. Mert tudod, az emberek olyanok, amilyennek mi látjuk őket.

/Bruno Ferrero/

Nincsenek megjegyzések: