Alkalmazott bölcsesség...

Egyszer egy indiai herceg az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.

Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja,

a nehéz helyzetekben bátorítja,

a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.

A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.

Egyetlen szót vésett bele:

Elmúlik.

Márai: A szeretetről

"Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegény szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végülis kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén."

Sok évvel ezelőttről...

,,A rózsa, melyre most külső szemed esik, öröktől fogva az Istenben is virít."

(Herakleitosz, Simon Endre fordításában)

Ezt egy olyan csodálatos barát írta az emlékkönyvembe, aki már nem lehet velünk. Sajnos csak halála után értettem meg, mit is akart vele mondani.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."